Az utolsó csodafegyver: Orbán

„Persze, lehet fokozni a lejáratást, lehet még vadabbul ukránozni, brüsszelezni, csavargatni a választási szabályokat, taposni a sajtón, de az oroszlán sörénye határozottan hullik, kitátott szája foghíjas. A gazdaság nem indul be, a közszolgáltatások nem javulnak.

A Trumphoz fűzött remények kipukkadtak, ahogy a repülőrajt ígérete is. Újabb hitelekből lehet ugyan újabb pénzeket osztani, de közel sem annyit, mint 2022-ben. A támadások – eddig – lepattantak az ellenzék legerősebb pártjáról. A durvább és erőszakosabb jogi fellépések kontraproduktívak lehetnek, ezt a Pride is megmutatta.

A végső adut csak a kampány legvégén szokás bevetni, de most nem maradt más. Elő kellett kapni a csodafegyvert: magát Orbánt. Pedig korábban olyannyira óvták, hogy közel 20 éve vitatkozni sem engedték. Szabadon kérdező független újságírókat se igen eresztettek a közelébe, ha mégis kapott kérdést, vagy épp a templomból jött, vagy – mint a Parlamentben – boldog karácsonyt kívánt.

Most váratlanul megtört a jég. Orbán sorra adja a hosszú interjúkat, nemcsak az obligát monológot a királyi rádió mikrofonállványának, hanem érdemibbet is, ha inkább baráti közegben is. Pár nap alatt mindjárt hármat: az erdélyi Krónikában, a Mandiner videóján Lentulainál, legutóbb a Patriótának.”

Nyitókép: Alex HALADA / AFP